King Hu a legnagyobbak egyike, ez nem vitás, ez pedig a leghosszabb filmje. Talán nem a legnagyobb, de ilyen kérdésekbe bele sem megyünk. Választani úgysem tudunk, jobb hát az egész életművet egyben nézni. Úgy, más életművek közül, már nagyon könnyen és elegánsan mint egész kiemelkedik.

Csináltunk róla egy adást, na. @Wostry Ferenc podcastjében, a Kemény időkben voltam vendég.
youtu.be/0RkKUUljH4I

Rég láttam ezt a filmjét, érik az újranézés, de legyen azért itt is egy kommentem. Ez adja magát mind közül a…

A nagy Bűneset-memoár 1. rész: Elveszett, de megtaláltuk

Ezt a filmet 2016 március elejétől, esetleg február végétől 2017 január elejéig, esetleg december végéig készítettük, mintegy 20 középsulis haver és több tanár közreműködésével. Az apropó, hogy feltettem Letterboxd-ra, nem kisebb eseményre hivatkozik, mint hogy hét (majdnem nyolc) éve tartó „elveszett” státusza tegnap este megváltozott – a jó irányba.

A Bűneset elveszítésének és megtalálásának rövid története közel sem olyan izgalmas, mint azon legendás műveké, melyeket 1-2 generációval ezelőtt s ennél korábban készítettek…

Hogy a nap végén – úgy tűnik – minden történetből a túlgazdag amcsik dekadenciája kell kikerekedjen, az még mindig kevésbé idegesítő, mint a dinamikáját vesztett szeánszmozi kínlódása a siker vágóhídján. Történelmi film, életrajzi film, boldogságkoncepció – fogalmak, melyek egytől egyig lementek a Szeánsz lefolyóján. Miképp így volt ez az Oppenheimer, a Nap(lop)óleon, a Megfojtott virágok, fel se sorolom, „A Többi” esetében is, így, és végeztem, nem nézek több „ugyanolyan” filmet. Mondhatná valaki, hogy „de hát ezek mind másról szólnak” –…